Gyakran ismételt kérdések

    - Miért ilyen drága az áram, és miből tevődik össze az ár?

    - A magyarországi villamosenergia-piacon 2008. január 1-jétől megtörtént a teljes piacnyitás, ami azt jelenti, hogy megszűnt a korábbi hatósági ár, helyette a versenypiaci ár lett a meghatározó. A kormány az erre vonatkozó törvényben azonban a lakosságot és a legkisebb ipari felhasználókat, közintézményeket védendően létrehozta az egyetemes szolgáltatási kört, melynek árait a Magyar Energia Hivatal negyedévente vizsgálja felül, és komoly árkontroll alatt tartja. Ez azt jelenti, hogy az áramszolgáltatók csak az energiahivatal által engedélyezett mértékben, az indokolt költségemelkedés mértékével növelhetik a fogyasztói árat. A jelenlegi kisfogyasztói ár éppen ezért - bár a fogyasztók szempontjából nézve lehet, hogy drágának tűnik – az európai árszinthez mérten alacsonynak tekinthető. Az ár egyébként több tételből tevődik össze. Az idén életbe lépett szabályozás szerint több olyan tételt is tartalmaz, amelyek egy évig nem emelhetőek és továbbra is hatóságilag az illetékes miniszter szabja meg (rendszerhasználati díj, adók, járadékok, stb.), valamint erre jön rá a negyedévente felülvizsgálható energiadíj, ami a villamos energia előállításához szükséges tüzelőanyagok (olaj, gáz, szén, stb.) árváltozását követi.

    Az ipari felhasználók ettől eltérően a szabadpiacon az áramkereskedőktől, vagy közvetlenül az erőművektől vásárolhatják meg a szükséges villamos energiát, de a legnagyobb felhasználók akár közvetlenül is importálhatják az áramot.

   - Hogyan működik a hazai villamosenergia-rendszer?    

   - A magyarországi energiarendszer – hasonlóan a többi európai országhoz - több piaci szegmensből áll. A villamos energiát a különböző erőművekben termelik meg. Magyarországon a legnagyobb energiatermelő a paksi atomerőmű, melynek négy blokkjában termelik meg a hazai villamos energia mintegy 40 százalékát. Ezen kívül vannak a rendszerben széntüzelésű, gáztüzelésű (ezek olajtüzelésre is átállíthatóak), biomassza erőművek, és kisebb mennyiségben víz- illetve szélerőművek is. A megtermelt áramot, valamint az ehhez kiegészítésül beszerzett importot a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM Zrt.) nagykereskedő cége veszi meg. A folyamatot a Mavir, mint rendszerirányító felügyeli, szervezi meg az áram elosztását, amit aztán a helyi áramszolgáltatók juttatnak el a kisfogyasztókhoz. Az ipari felhasználók nem a helyi áramszolgáltatóktól veszik meg az áramot, hanem a versenypiacon szerzik be, többnyire az áramkereskedő cégektől, akik nagyrészt ugyancsak az MVM áramkereskedőjétől vásárolják meg, de kisebb mennyiségben közvetlenül importból is beszerezhetik az energiát.    

    - Milyen erőművekből áll a magyar energiarendszer, és milyen fejlesztéseket kellene a jövőben elvégezni az ellátás biztonságának garantálásához?  

   - Jelenleg 18 nagyerőmű és 272 (50 megawatt alatti) kiserőmű működik Magyarországon, melyek beépített összkapacitása 8914 megawatt, ám kissé elöregedett az erőműpark. Az elmúlt 17 év alatt 1700 megawattal nőtt a beépített teljesítmény, mert 3000 megawatt új kapacitás épült, de 1300 megawattot le kellett állítani. Meghatározó alaperőmű azonban egy sem épült, és ez jelenti a hazai áramellátás legnagyobb gondját.  
     Bár a beépített összteljesítmény az importtal együtt fedezi a jelenlegi áramfelhasználást, évről évre 117 megawattal növekszik a csúcsigény, és lassan a nyári legnagyobb felhasználás eléri a téli rekordigényt, ami főleg a légkondicionáló berendezések gyors elterjedésének a következménye. Gondot jelent még, hogy elöregedett a hazai erőműpark, alaperőmű közel 20 éve nem is épült. A nagyerőművek átlagéletkora 22,1 év, a kiserőműveké 10,6 év, ami azt jelenti, hogy az összes erőművet alapul véve az átlag életkor 20,6 év. Az évi 2 százalékos energiaigény-növekedést figyelembe véve 2025-re 12 ezer megawatt beépített kapacitással kellene rendelkeznünk. Ez azt jelenti, hogy a leselejtezésre szoruló régi és rossz hatásfokú erőműveket is figyelembe véve ekkorra 6-7 ezer megawatt teljesítményű új erőművet kellene építeni. Nagy kérdés azonban, hogy egy ilyen rendkívül drága beruházásra, mint az erőműépítés, ki hajlandó beruházni, és legalább ennyire fontos kérdés, hogy milyen tüzelőanyag-bázisú erőművet építenének.  
     A jövőre nézve várhatóan a nukleárisenergia-termelés megmarad, kérdéses az aránya, de várhatóan fejleszteni kell a hazai kapacitást, amire Pakson adottak a feltételek. Az olaj- és szénbázisú erőművek részaránya csökkenhet, részben a CO2-kvótahiány miatt. A gáztüzelésű áramtermelés megmarad, sőt növekszik, a kapcsolt kiserőművek aránya vélhetően nagyon nem változik. A megújulók részarányát lehet növelni, akár duplájára is a jelenlegi 1200 megawatt kapacitást, de a fő kérdés, hogy a nagyerőművek terén mi valósul meg. A 2010-2015 közötti időszakra vonatkozó ismert erőműépítési tervekben szinte kizárólag földgázbázisúak szerepelnek, de kérdéses, hogy az 5 ezer megawatt tervezett kapacitásból mennyi fog megvalósulni. Sajnos azt látni kell, hogy egyetlen bázisra alapozó megoldás nincs, a megfelelő energiamixet kell megtalálni.            

    - Miért van szükség atomerőművekre, hiszen egyre többet hallani arról, hogy inkább megújuló energiaforrásokból kellene előállítani a szükséges energiát?

   - Egyetlen ország sem képes egyfajta energiaforrásból kielégíteni az igényeket, ezért próbálják a legkedvezőbb felhasználási arányt, az úgynevezett energiamixet összeállítani. Vannak olyan országok, amelyeknél a földrajzi adottságok miatt meghatározó a vízenergia, vagy a tengerparti országoknál a szélenergia az átlagnál jobban kihasználható. Ugyancsak vannak országok, ahol saját kitermelésből nagyrészt fedezhető az energiatermeléshez szükséges földgáz, és számos ország támaszkodik a nukleáris energiatermelésre. Magyarországon sem a megújuló/megújítható energiaforrások (szél, víz, nap, geotermikus, biomassza) nem állnak elegendő mennyiségben rendelkezésre, sem a hagyományos fosszilis energiahordozókból nem tudnánk elegendő energiát előállítani, ezért szükséges az atomenergiát is bevonni a termelésbe.
     Bár sok szempontból a megújuló energiaforrások lehetnének a legideálisabbak, de a hazai földrajzi és meteorológiai viszonyok miatt ezekből nem lehet fedezni az évről évre növekvő energiaigényt. A földgáztüzelésű erőművek pedig egyoldalú kiszolgáltatottságot jelentenek az egyébként is magas energiahordozó-importunkra nézve, tehát a hazai ellátás biztonsága igényli a nukleáris energiatermelést is. Az atomenergia használata több szempontból is gazdaságos. Egyrészt nem függünk a külföldi, főleg orosz gázszállítástól, másrészt a nukleáris energiatermelésnek nincsen olyan klímaváltozást okozó kibocsátása, mint a hagyományos, fosszilis energiahordozókra alapuló erőműveknek. Továbbá a nukleáris energiatermelés ma a legolcsóbb az összes energiahordozót figyelembe véve.

   - Sokan felvetik az atomenergia biztonságosságának kérdését, hiszen még élénken él a köztudatban a csernobili atombaleset…

   - A nukleáris energiatermelés biztonsága a világszerte elvégzett biztonságnövelő intézkedések hatására ma nagyságrendekkel nagyobb, mint a csernobili baleset idején volt. A csernobili típusú erőműveket csak a volt Szovjetunió területén alkalmazták, ilyeneket máshol nem építettek, mert biztonsági szempontból már akkor sem voltak tökéletesek. Mint az elvégzett vizsgálatok bebizonyították, a csernobili baleset ennek ellenére olyan emberi hibák sorozata miatt következett be, amit a kezelőszemélyzet nem megfelelő képzése okozott. Azóta az ilyen típusú reaktorokat nagyrészt leállították. A világ többi országában, így Pakson is más konstrukciójú, korszerűbb és biztonságosabb blokkok üzemelnek, ezekben még a hasonló esetleges emberi hibák sem okozhatnak ilyen balesetet, mert a beépített biztonsági rendszerek fizikailag lehetetlenné teszik a folyamat beindulását. Az erőművek biztonságát különböző nemzetközi szervezetek rendszeresen ellenőrzik, így Pakson is számtalan szakértői csoport (Nemzetközi Atomenergia-ügynökség /NAÜ/), Atomerőműveket Üzemeltetők Világszövetsége /WANO/) ellenőrizte a blokkok biztonságát, amit többek között az uniós csatlakozásunk feltételének is szabtak.

   - A biztonság kapcsán felvetődhet, hogy Pakson is volt 2003-ban egy üzemzavar, amit hármas fokozatúnak minősítettek…

  - Az erőművek biztonságát a nemzetközi szervezetek mellett az adott ország nukleáris hatósága is rendszeresen ellenőrzi. Magyarországon az Országos Atomenergia-hivatal (OAH) feladata a nukleáris felügyelet. Az atomerőművek biztonságát nagyon szigorú előírások szabályozzák, ennek része egy rendszeres időközben elvégzett ellenőrzés, amelyre Pakson is mindig sor kerül. Ennek ellenére lehetnek olyan üzemzavarok, amelyek a felügyeleti hatóság beavatkozását is igénylik. A nukleáris üzemzavarokra és balesetekre egy hétfokozatú nemzetközi skála (Nemzetközi Nukleáris Esemény Skála /INES/) vonatkozik, amely az üzemzavar vagy az esetleges baleset mértékétől teszi függővé a tennivalókat és a tájékoztatást is. A paksi 2003-as üzemzavar egy olyan tisztítási művelet közben történt, amikor a fűtőelemeket tisztították a reaktor melletti medencében. Az üzemzavar kismértékű környezeti kibocsátással járt, de sem az erőmű közelében élőknek, sem másoknak nem jelentett egészségügyi kockázatot. Az atomerőmű dolgozói közül négy személy sugárterhelése meghaladta a 0,2 mSv-et, a maximum 0,63 mSv volt, de az egy évre vonatkozó korlát 20 mSv/fő, így a legnagyobb sugárterhelések is jóval a határérték alatt maradtak.
A számítások szerint a lakossági sugárterhelés legmagasabb értéke (Paksra számítva) 0,13 mikroSv lekötött effektív dózis, ami az éves korlát (90 mikroSv) töredéke, annak  másfél ezreléke.
Az üzemzavar a skálán a hármas besorolást kapta. Következményeit azóta teljesen megszüntették, a sérült fűtőelemeket eltávolították és azóta teljes teljesítménnyel üzemel a blokk.

   - A különböző atomerőművi üzemzavaroknál mindig azt jelzik, hogy hányas fokozatú besorolású esemény történt. Mit jelent ez a skála és milyen fokozatai vannak?

   - A csernobili baleset előtt igen kevés volt azon szakemberek száma, akik reálisan számoltak ilyen nagyfokú környezeti szennyeződéssel járó atomerőmű-balesettel, ezért nem is tartották fontosnak, hogy legyen egy olyan nemzetközileg is elfogadott és alkalmazott besorolási módszer, ami alkalmas a közvélemény részletes tájékoztatására. A csernobili baleset tanulságait leszűrve igen intenzív nemzetközi együttműködés alakult ki, különösen Európában. Ez elsősorban az OECD (Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete), a NAÜ és az EK (Európai Közösség) szervezésében, támogatásával folyik. Magyarország kormányzati és szakintézményi szinten is részt vesz a szervező és kutató-fejlesztő munkában. Több nemzetközi, illetve kétoldalú szerződésben vállaltuk az esetleges hazai nukleáris balesetekkel kapcsolatos információk gyors továbbítását.

   A nukleáris balesetekkel kapcsolatos tájékoztatás javításának szükségessége indokolta, hogy az OECD nukleáris kérdésekkel foglalkozó részlege, valamint a NAÜ összeállítson egy "Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálát". Az üzemzavaroknál három, a baleseteknél pedig négy szint különböztethető meg.

    Újabban néhány országban bevezették az úgynevezett skála alatti események, üzemzavarok jelzését is, például, ha egy tartalékban lévő eszköz rövid időre meghibásodik. Ilyen eseménynek csak közvetett hatása lehet a sugárbiztonságra, a védelemre, s gyakoriságuk rendszerint 3-4-szer nagyobb, mint az 1-es fokozatú üzemzavaré. A skála bármely szintjéhez tartozó eseményt jelenteni kell az Országos Atomenergia-hivatal (OAH) Nukleáris Biztonsági Igazgatóságának és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) bécsi központjának, valamint más, a helyi és nemzetközi egyezmények által megjelölt szerveknek, az előirt időtartamon belül.

   -  Mi történik az atomerőművekben keletkezett sugárzó hulladékokkal, ezeket hogyan lehet biztonságosan tárolni? 

   - A radioaktív hulladékok tárolása műszakilag megoldott kérdés, ami már csak azért is lényeges, mert sugárzó hulladék az élet számtalan területén keletkezik, így az orvosi, kutatási, ipari, mezőgazdasági, stb. felhasználásból, tehát erre megvannak a technikai feltételek. Állami kezdeményezésre hozták létre az ezzel foglalkozó Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft.-t, melynek feladata az országban keletkező ilyen hulladékok kezelése. A nem atomerőművi kis- és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésére szolgál a püspökszilágyi hulladéktároló, amely már több mint harminc éve üzemel. Az atomerőműben keletkező kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére épül a Bátaapáti tároló, amely területén már 2008 végén megkezdődhet a tárolás - ide az eddig a paksi atomerőmű területén tárolt hulladékokat fogják elszállítani. A kiégett fűtőelemeket Pakson, egy ötven évre tárolást biztosító létesítményben helyezik el. Korábban ezeket a kiégett fűtőelemeket visszaszállították Oroszországba. A jelenleg átmeneti tárolóban elhelyezett kiégett fűtőelem sorsáról később kell döntést hozni. Az egyik lehetőség a reprocesszálás, ebben az esetben a kiégett fűtőelemeket reprocesszáló üzembe szállítják (például Franciaországba, Angliába, esetleg Oroszországba), ahol visszanyerik a még hasznosítható hasadóanyagot. Ennek a feldolgozásnak a mellékterméke nagyaktivitású radioaktív hulladék. Másik lehetőség a közvetlen végleges elhelyezés, akkor magát a kiégett üzemanyagot hulladékként kezelik. Várhatóan mindkét esetben Magyarországnak kell gondoskodnia a nagyaktivitású hulladék elhelyezéséről. A magyarországi végleges tárolót 2047-re kell elkészíteni. Az erre irányuló kutatások a nyugat-mecseki térségben már megkezdődtek.

   - Sokat hallani arról, hogy a jövőben építendő atomerőműveknek a jelenleginél jóval biztonságosabbaknak kell lenniük. Milyen fejlesztési lehetőségekről tudni?

   - Amennyiben Magyarországon a következő 15-20 évben új atomerőművet kezdenek építeni, biztos, hogy az úgynevezett harmadik generációs (várhatóan 3+) blokk lesz. A világ különböző országaiban jelenleg épülő erőművek ebbe, a harmadik generációs konstrukciókba tartoznak, hiszen a következő, már negyedik generációs blokki fejlesztések várhatóan ekkorra még nem lesznek sorozatgyártásra készek.
     Az atomerőművek fejlődését vizsgálva azt láthatjuk, hogy ez első közüzemi villamosenergia-termelésre készült blokkot 1954-ben helyezték üzembe. Az ilyen, első generációs erőművek lényegében a katonai alkalmazásra készült reaktorok áramtermelésre átalakított változatai voltak, ezek az 1970-es évek közepéig épültek. Az ezt követő második generációs reaktorok már lényegesen biztonságosabbak és korszerűbbek voltak, és az 1990-es évek közepéig épültek, ilyen a paksi létesítmény is, és a jelenleg működő reaktorok 90 százaléka ebbe a generációba tartozik. A következő, harmadik generáció első blokkját 1998-ban Japánban helyezték üzembe, és a következő 15-20 évben is ezt a típust fogják gyártani. Ám már készülnek úgynevezett harmadik+ generációs erőművek is, melyek tulajdonképpen egy továbbfejlesztett változatot képviselnek, de működésüket tekintve alapvetően nem különböznek a jelenlegi harmadik generációs társaiktól.  
     Az atomerőművek fejlesztése természetesen nem állt le, a tudósok már dolgoznak a következő, negyedik generációs reaktorok különféle változatain, melyeknek számos területen teljesen új, vagy megváltozott alapelveket, biztonsági követelményeket kell kielégíteniük. Ezek része a teljes üzemanyagciklus átalakítása is, hogy biztosítani lehessen a nukleáris üzemanyagkészletek hatékony energetikai hasznosítását. A reaktoroknak alkalmasnak kell lenniük a hosszú életű izotópokat tartalmazó, nagy aktivitású radioaktív hulladékok új elvek szerinti kezelésére (transzmutálás), valamint például hidrogén előállítására. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy a  villamosenergia-egységköltség továbbra is alacsony maradjon és sikerüljön a fajlagos beruházási, valamint az üzemanyag-költséget kordában tartani. De legalább ennyire fontos az élettartam megnövelése is.
     Az Egyesült Államok kormányzata 2000-ben kezdeményezte olyan új típusú, negyedik generációs atomerőművek kifejlesztését, amelyek 2025–2030 körül állhatnak üzembe. Ezt egy jelentős nemzetközi összefogással kívánják megoldani. A Generation-IV projektben szinte kezdettől fogva részt vesznek a nukleáris fejlesztésekben jelentős szerepet játszó országok (az Egyesült Államokon kívül Kanada, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc, a Dél-afrikai Köztársaság, Argentína, Brazília, Japán és a Koreai Köztársaság). 2003-ban az Európai Unió (az EURATOM) a nemzetközi projekt tagjává vált (az EURATOM valamennyi EU tagországot képviseli, 2006-tól Oroszország és Kína is tagja, jelenleg napirenden van India csatlakozása). A Generation-IV projekt által perspektivikusnak tekintett, új reaktortípusok egyike sem előzmények nélküli, de a jelenlegi atomerőműpark ilyen típusokat gyakorlatilag nem használ. A szükséges fejlesztések csak jelentős volumenű kutatási programok megvalósításával érhetők el. Fontos követelmény a negyedik generációs atomerőművek fejlesztésében az üzemanyagciklus átgondolása, az új típusú üzemanyagciklus kifejlesztése.
    A jelenlegi kutatások szerint hatféle reaktor jöhet számításba. A Nátriumhűtéses gyorsreaktor (SFR – Sodium-Cooled Fast Reactor System): gyorsneutron-spektrumú, nátriumhűtéses reaktor zárt üzemanyagciklussal, az aktinidák hatékony kezelésére és a fertilis uránium hasadóanyaggá alakítására. A Nagyon magas hőmérsékletű gázhűtéses termikus reaktor (VHTR – Very-High-Temperature Reactor System): grafit moderátoros, héliumhűtéses reaktor nyitott üzemanyagciklussal. A Szuperkritikus nyomású vízzel hűtött reaktor (SCWR – Supercritical-Water-Cooled Reactor System): magas nyomású és magas hőmérsékletű, vízhűtéses reaktor, ami a víz termodinamikai kritikus pontja felett üzemel. Az Ólom/bizmut hűtéses gyorsreaktor (LFR – Lead-Cooled Fast Reactor System): gyorsneutron-spektrumú, ólom vagy ólom/bizmut eutektikus folyékonyfém-hűtéses reaktor zárt üzemanyagciklussal, a fertilis uránium hasadóanyaggá történő hatékony átalakítására és az aktinidák kezelésére. Továbbiak a Gázhűtéses gyorsreaktor (GFR – Gas-Cooled Fast Reactor System): héliumhűtéses gyorsreaktor zárt üzemanyagciklussal, és a Sóolvadékos reaktor (MSR – Molten Salt Reactor System): fissziós energiát termel cirkuláló olvadt só+üzemanyag keverékben egy epitermikus neutronspektrumú reaktor és teljes aktinida-recirkulációs üzemanyagciklus segítségével.

   - Egyre többször hallani arról, hogy a nukleáris ipar világszerte a reneszánszát éli. Ez mit jelent a valóságban, ténylegesen mekkora súlyt képvisel az atomenergia a villamos energia előállításban?  

  - A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség adatai szerint 2007-ben a világon 437 atomerőművi blokk üzemelt, amelyek nettó beépített összteljesítménye meghaladta a 390 ezer megawattot. Jelenleg 30 reaktor van építés alatt, és mintegy 70 új blokk létrehozását tervezik.  Rendkívül lényeges, hogy a működő atomerőművek beépített villamos teljesítménye közel 5 ezer megawattal növekedett az elmúlt évben, ami a - világszerte egyre több helyen megvalósított - teljesítménynövelésnek és az új blokkok belépésének (Kína, India, Románia) köszönhető. Az atomerőmű-építések folyamatosak voltak az elmúlt évtizedekben is, ám az újdonságot az jelenti, hogy most lényegesen több nukleáris létesítmény építése kezdődött el, és az új fejlesztések megjelentek az európai országokban is. Az első áttörést az ötödik finn reaktor építésének megkezdése jelentette 2005-ben. Ez a tendenciát igazolja, hogy az Európai Unióban Bulgária új blokkok építését készíti elő, Románia és Szlovákia befejezi a korábban megszakadt beruházásokat, és 2007-ben Franciaországban is új blokk építése kezdődött el. Finnországban készítik a hatodik reaktor létesítésének környezeti hatástanulmányát. Lettország, Észtország és Litvánia közösen tervez egy új atomerőművet a regionális igények kielégítésére. Ehhez a tervhez a közelmúltban Lengyelország is csatlakozott. Az érintett négy ország egy közös beruházó szervezet létrehozásán dolgozik, és megkezdték az együttesen hasznosítandó nukleáris létesítmény működését szabályozó jogi keretek kialakítását is. Nagy-Britanniában 2008 elején jelent meg egy jelentés az ország hosszú távú energiaellátásáról, s ebben több telephelyet is megjelölnek, ahol új atomerőművek létesítését tartják elképzelhetőnek. Ha kitekintünk a nagyvilágba, 43 épülő blokkról van információnk (38 ezer MW összkapacitással), elsősorban Kínában és Oroszországban szorgalmazzák új egységek építését. A tervezés alatt lévő blokkok száma 53, kapacitásuk 49 ezer MW feletti, és pl. ebből India közel 7 ezer megawattot kíván üzembe helyezni. Az elmúlt években Nagy-Britannia, Spanyolország, Bulgária és Szlovákia állított le blokkokat (a két utóbbi ország az EU-csatlakozás feltételeként).
     Az Európai Unióban az energiapolitika, és ezen belül az atomenergia hasznosítása eddig a tagországok belső ügyének számított, ám az ellátás biztonsága miatt megjelenő aggodalmak, és a kedvezőtlen klímaváltozás megelőzésének egyre sürgetőbb igénye miatt a helyzet változóban van. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az olaj- és gázárak folyamatosan emelkednek, és a nagy forrásokkal rendelkező régiókban a nemzetközi helyzet instabil, egyértelmű, hogy indokolt egy közös európai energiastratégia kialakítása. Az EU jelenlegi 27 tagországa közül 15-ben működik atomerőmű, az üzemben lévő 145 nukleáris reaktor beépített teljesítménye meghaladja a 133 ezer megawattot. Az elmúlt évben ezekben az atomerőművekben termelték meg a felhasznált villamos energia 39 százalékát. A korábban tabu témának számító nukleáris energia szerepének és jelentősége felismerése után jelenleg az Európai Parlament képviselőinek több mint a fele is elismeri az atomenergiát, mint a biztonságos és szén-dioxid-kibocsátástól mentes villamosenergia-termelés egyik leggazdaságosabb technológiáját.

   - A teljesítménynövelésen túl több atomerőmű üzemidejét is meghosszabbították, sőt Pakson is tervezik a blokkok húsz éves üzemidő hosszabbítását. Ez mennyire biztonságos és gazdaságos?

  - Az elmúlt évtizedben megvalósított biztonságnövelő intézkedéseknek és a tudatos erőforrás-gazdálkodásnak köszönhetően a ma működő atomerőművek nagy része olyan műszaki tartalékokkal rendelkezik, hogy az eredetileg tervezett 30-40 éves üzemidőt meghaladóan további 20 évig képesek lesznek biztonságosan és gazdaságosan üzemelni. Ebből a szempontból a legszemléletesebb példa az Amerikai Egyesült Államokban kialakult gyakorlat, ahol a 103 működő blokkból már 48 rendelkezik 60 éves üzemidőre szóló engedéllyel, és további 7 engedélykérelem van a nukleáris biztonsági hatóságnál elbírálás alatt. A hazai helyzetet vizsgálva alapvető, hogy a paksi blokkokat eredetileg 30 éves működésre tervezték, és ez az idő az első reaktor esetében 2012-ben lejár. Az utolsó, tehát a 4. blokk eredeti üzemideje 2017-ben jár majd le. Az üzemeltetés eddigi tapasztalatai alapján biztosan lehet állítani, hogy a főberendezések elhasználódása, öregedése sokkal lassúbb, mint korábban feltételezték. Ez nem egyedi jelenség, a világon nagyon sok nukleáris erőmű legalább 20 évvel hosszabb ideig képes lesz áramot termelni, mint a tervezési élettartama volt. Az eddig elvégzett biztonsági, műszaki és gazdaságossági vizsgálatok egyértelműen igazolják, hogy minden tekintetben alkalmasak a paksi blokkok az üzemidő-hosszabbításra. A paksi atomerőmű ma a hazai villamosenergia-termelés közel 40 százalékát biztosítja, amely kiválthatatlan másmilyen erőművel, így nemzetgazdasági érdek is az üzemidő meghosszabbítása.