Alapismeretek

Sugárözönben élünk

A Föld mindenkori élővilágának együtt kellett, és ma is együtt kell élnie azzal a természetes és mesterséges sugárzási környezettel, amelyet a természet és mi magunk hozunk létre. A természetes eredetű sugárzás forrásai a világűr és a földkéreg. A kozmikus és a földkérgi sugárzások a földi élet kialakulása előtt is hatottak. A természetes radioaktív anyagok kiszűrhetetlenül és állandóan jelen vannak a talajban, az építőanyagokban, a levegőben, az élelmiszerekben, az ivóvízben és szervezetünkben. A testünkben jelenlévő radioaktív atomok közül minden órában közel 16 milliónyi bomlik el. A sugárzó részecskék és a fotonok olyan mennyiségben keletkeznek környezetünkben, hogy belőlük másodpercenként átlagosan 75 ezer éri testünket. Az ezekből eredő külső és belső sugárterhelés végigkíséri életünket. Túlzás nélkül állíthatjuk tehát, hogy a természetes sugárzás nem jelent veszélyt az emberek életére, annak elválaszthatatlan része. A Föld népessége természetes forrásokból évente átlagosan 2,4 mSv sugárterhelést kap. Ennek mértéke változik a földrajzi és geológiai sajátosságok, a lakásviszonyok és építkezési szokások, valamint a lakásban eltöltött időtartam különbözősége miatt.
A XIX. század vége óta az emberiséget mesterséges sugárterhelés is éri. Elsőként a Röntgen által leírt és róla elnevezett sugárzás vált ismertté, majd később széles körben alkalmazottá. Ez a sugárzás okozza a ma élő népesség mesterséges eredetű sugárterhelésének legnagyobb részét. Használatát azonban ma még nem mellőzhetjük, mivel olyan eszközt veszítenénk el, amelyet nehezen lehetne pótolni. Az a felbecsülhetetlen információ, amelyet alkalmazásával nyerünk a kialakult vagy kialakulóban lévő betegségek diagnosztizálása során, még elviselhető kockázatot jelent. A sugárforrások orvosi alkalmazása révén évente átlagosan 0,4 mSv sugárterhelést kapunk. A korábbi katonai célú kísérleti robbantások és a nukleáris ipar - benne az atomerőművek - hatására is éri sugárzás a népességet. Ennek mértéke kevesebb a természetes sugárterhelés fél százalékánál. Különböző típusú ionizáló sugárzásokat használnak még az anyagvizsgálatok során, az élelmiszeriparban (sterilezés), a mezőgazdaságban (vetőmagok serkentése) és a mindennapi élet számtalan területén. A csernobili reaktorbaleset következtében egy magyarországi lakos egy év alatt kb. annyi sugárterhelést kapott, mint az éves természetes sugárzás egy hónapra eső része. A nemzetközi mérési adatok nem támasztják alá az atomerőművek iránti félelmet és ellenszenvet. A paksi atomerőmű környezetében mérhető vagy kimutatható lakossági többlet sugárterhelés nincs. Az egyre biztonságosabbá váló atomerőművek kockázati elemzései nagyon alacsony értékre teszik egy súlyos baleset bekövetkezésének valószínűségét. Amíg a dohányzás 2000, a gépjárműbalesetek 200, a hagyományos erőművek 20 nappal rövidítik meg az átlagéletkort, addig az atomerőművek csupán 0,04 nappal.
Az atomerőműben dolgozókra meghatározott éves dózisok betartását szigorúan ellenőrzik, a sugárvédelmi eszközök és eljárások a legmodernebb technikát képviselik.

A sugárvédelem és a nukleáris biztonság szervezetei

Az Egyesült Nemzetek Szövetsége 1957-ben megalapította a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (NAÜ, angol rövidítéssel IAEA). A szervezet elő kívánja segíteni a nukleáris létesítmények biztonságos, balesetmentes működését és ezzel együtt meg kívánja akadályozni a nukleáris fegyverkezésben felhasználható, nukleáris reaktorokban keletkező hasadóanyagok (elsősorban a 239-Pu) ellenőrizetlen forgalmát, azaz újabb "atomhatalmak" jelentkezését. A NAÜ "safeguards" főosztálya nyilvántartja és rendszeresen ellenőrzi az energiatermelő és kutatóreaktorok fűtőelemeinek állapotát, a bennük található urán és plutónium mennyiségét. (A nyilvántartandó legkisebb mennyiség urán esetében 1 kg, plutóniumnál 1 g!) A reaktorok biztonsági színvonalát hasonló rendszerességgel és alapossággal vizsgálják. A megfelelő biztonsági szint megtartatása különösen olyan országok esetében nehéz, amelyek általános fejlettségi színvonala lényegesen alacsonyabb, mint az ott üzemelő atomerőműveké.
Az utóbbi évtizedekben fokozatosan nőtt a NAÜ jelentősége a sugárvédelmi szabályzás területén is. A sugárvédelemmel foglalkozó kutatók 1928 óta fennálló "akadémiája", a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság (ICRP) ajánlásokat dolgoz ki a lakosság, a környezet és a sugárveszélyes munkakörben foglalkoztatottak számára. Ezeket az ajánlásokat a NAÜ szakértői irányelvekbe és szabályzatokba foglalják. A NAÜ tagállamaitól elvárják, hogy ezeknek megfelelően alakítsák saját szabályozási és dóziskorlátozási rendszerüket.
Magyarországon a nukleáris biztonsági és sugárvédelmi hatósági rendszert a korábban már említett atomtörvény határozza meg. A felelősségi rendszer megosztott: öt szakhatóság rendelkezik különböző mértékű feladatokkal és felelősséggel.

1. A reaktorok létesítésének, biztonságos üzemeltetésének, leszerelésének, a radioaktív hulladékok feldolgozásának és elhelyezésének kérdései a Kormány közvetlen irányítása alatt álló Országos Atomenergia Hivatal (OAH) hatáskörébe tartoznak.
2. Az Egészségügyi Minisztériumhoz rendelt Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) felelős a személyi sugárvédelem szabályozásáért és ellenőrzéséért.
3. A környezetvédelemért felelős minisztérium felügyelőségei ellenőrzik a környezetbe esetleg kikerülő radioaktivitást a nukleáris létesítmények szomszédságában.
4. Környezeti ellenőrző méréseket végeznek a földművelést felügyelő minisztérium szakhatóságai is.
5. Végül a hazai és a határokon kívüli eredetű, nukleáris balesetekből származó légköri radioaktivitás folyamatos ellenőrzése a belügyekért felelős minisztérium által működtetett ONER-hálózat feladata.